Két Királyság egy világban
A mesék erejével szállt szembe a szegregációval és a kirekesztéssel Fehér Dorka, az Aspektus Csoport pécsi ösztöndíjasa. Kreatív foglalkozás-sorozatával az volt a célja, hogy roma és nem roma gyerekeket hozzon össze egy biztonságos térben.
„Igyekeztem egy plusz célt is adni annak, hogy különböző hátterű emberek találkoznak. Úgy érzem, hogy általánosságban polarizált a társadalom, kevés közös tér áll rendelkezésre. Ráadásul a városban könnyen személytelenné válnak a kapcsolatok, szemmel látható ellentétben élünk egymással párhuzamosan. Fontos szempont volt, hogy biztonságos teret adjak ezeknek a találkozásoknak” – magyarázta a gyakornok.
Dorka másokat is bevont a munkájába, barátai mellett a Máltai Szeretet Szolgálat szociális munkásai, valamint a 604-es számú Szent Mór cserkészcsapat segítette megvalósítani az elképzelését. A két szervezet helyszínt és szakmai támogatást is biztosított számára.
A saját projektet több meghatározó példa ihlette. „A cserkészcsoportommal mindig keretmesékkel alakítjuk a foglalkozásaink tematikáját. Ez ad egy irányvonalat, határokat szab. Ihletet adó gyerekfoglalkozás volt számomra a Mese-Tér-Kép programja is. Így dolgoztam ki a saját tervemet, ami ötvözi a mesét, a kreativitást és az inklúziót.”
Az ösztöndíjas Két Királyságnak nevezte el programját, amelyenek eseményeit a Néri Szent Fülöp Általános Iskolában és a Dömörkapunál található cserkészotthonban tartotta meg. A két célcsoport eleinte két népet alkotott, akik aztán a foglalkozások során lépésről-lépésre egyesültek, és váltak egy közösséggé.
„A mesék segítségével vezettem őket rá, hogy csak úgy juthatnak előrébb, ha összefognak, és közös erővel veszik az akadályokat. A művészet, az együtt alkotás képes egyenlő feltételeket teremteni” – tette hozzá Dorka a programsorozathoz, ami egy közös fagylaltozással zárult.
Mint elmondta, sok új kapcsolatot alakított ki az Aspektus gyakornoki program segítségével. „Több pécsi szervezettel működtem együtt. Ezt az élményt mindenképpen megőrzöm, szeretnék minél több helyi civil egyesülettel megismerkedni” – zárta gondolatait a gyakornok.
Egy nap Dorkával Pécsen – rövid bepillantás az Aspektus Csoport gyakornokának mindennapjaiba
A képeket készítette és a képaláírásokat írta: Ruprech Judit
Dorkával az Emberség Erejével Alapítvány irodájában találkozunk reggel. Futólag említi, hogy ki akar nyomtatni valamit, de aztán hamar összeül az asztaltársaság, és a papír elfelejtődik.
Az összejövetel apropója az alapítvány új kártyajátékának, a KIO-nak a kipróbálása. A 44 színes, gyönyörűen illusztrált kártyán a legfontosabb emberi jogok szerepelnek.
Dorkának nyilván nem újdonság a téma. A fiatal lány a PTE Szociális Munka szak hallgatóinak csapatát erősíti. Most leginkább a művészetterápia, gyászfeldolgozás, és családokkal való foglalkozás érdekli a szakterületből. De azon sem kell sokat töprengenie, hogy mivel is töltse el a szabadidejét: önkéntesként gyerekekkel foglalkozik az Élmény Tárban – a Pécs egyik peremkerületén működő tanodában, ahol az esélyteremtés, a demokráciának, a gyermekjogok és a gyerekek döntéshozatali képességének fejlesztése van főszerepben. Cserkészként rajparancsnoki feladatot teljesít; klímasztrájkot szervez a Zöld Fiatalok Egyesületével; zenél, olvas-ír-slammel… és ez csak néhány dolog, ami az egész napos jó hangulatú beszélgetésünk során előkerült.
Az Aspektus Program gyakornokaként általános iskolás gyerekeknek szervez drámajátékos, kézműves foglalkozást. Két iskolából – a pécsi Waldorfból és az egyik pécsi szegregátum területén működő Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskolából – érkező diákok egy-egy „királyságot” álmodtak meg, ennek a mindennapjait játsszák el, futólag hallva arról, hogy bizony van egy másik királyság is… a program végéhez közeledve az eredeti terv szerint, a két királyság népe találkozott volna egymással. Sajnos olyan dolgok történnek most Hősök terén, amik ezt a találkozást nem teszik lehetővé, de reméli, hogy egy nap megvalósíthat egy ilyen inkluzív projektet.
A KIO (eddig) ötféle játékvariációja közül egyértelműen a zsetonos-csapkodós a leghangosabb és legvidámabb.
A próbajáték után hazafutunk egy teára.
Kicsit meg van fázva, karcos a hangja. A filteres teát saját szedésű csalánnal és ibolyával turbózza fel immunerősítés végett.
Míg megisszuk, szóba kerül az irodalom. Megörülök, hogy ő is szereti Szabó Magdát (már a Debreceni gyakornokokkal is kiveséztük egy-két művét). A különféle generációk nézőpontjába belehelyezkedni tudó Mózes egy, huszonkettő mindkettőnkre hatással volt. Átnyergelünk a kortárs irodalomra, onnan a slam poetryre, és analizáljuk, hogy vajon miért rendre nem azok nyernek a pécsi slam versenyeken, akiknek szerintünk kellene.
Dorka épp költözködik. A(z egyébként szolid) hegyekben álló cuccok tetejéről levigyorog egy boci.
Késésben vagyunk, gyors cipőhúzás…
… és a legmenőbb sapka is előkerül.
E-mail csekkolás jellegzetes pécsi látkép előtt.
Még egyszer, más szögből.
Mindketten megörültünk, hogy kínos feszengés helyett már el is telt fél nap a kölcsönösen egymásra csodálkozó, számtalan közös pontot feltáró beszélgetéssel. Emiatt, és a jellegzetes pécsi látképes fotóötletem miatt kicsit elkésünk Dorka munkaebédjéről.
Szerencsére az Élmény Táras kompánia nem veszi rossz néven, hogy el is késtünk, de legalább még én is ott vagyok, akit mondjuk nem is hívtak.
Újabb gyors hazaugrás.
Az előbb elmaradt a reggel óta a levegőben lévő nyomtatás, most már muszáj a végére járni.
Nyitott, szabad, boldog. Pont ilyennek ismertem meg Dorkát. A vele töltött napon tök őszintén tudtunk beszélgetni a megélt hitről, ennek kapcsán óhatatlanul előkerült az egyház intézményének kritikája, de a píszíség túltolása is. Megint egy mínuszpont a fiatalok felé áramló előítéleteknek (az enyémeknek is), és egy plusz pont a jövőnek. Köszi Dorka!
A Verslábak csoport a magyar költészet napja alkalmából félóránként, a város több pontján szavalt. Többnyire saját költeményeket adtak elő – a sárkányos gyermekversek jól megfértek a például traumafeldolgozást segítő komolyabb művekkel.
Rónoki Berci kabátja.
A felolvasás Széchenyi téri etapjába Beck Zoli is bekapcsolódott.
Ja igen, és végül a papírt is sikerült kinyomtatni.
Készült az Európai Unió finanszírozásával. A szöveg kizárólag a szerző(k) sajátja, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió véleményét. Tartalmáért sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó hatóság nem tehető felelőssé.