Amikor tavasszal, huszonöt lelkes és fiatal jelentkezővel elindult az Aspektus Csoport gyakornoki programja, még nem sejtettük, hogy egyet pislogunk, és máris a pályázatok beérkezésénél találjuk magunkat.
Rengeteg mindent adott nekem ez a képzés, és az egyik ilyen érzelem a hazaszeretet. Megerősítette bennem, hogy bár számos probléma van a kicsi országunkban, én tenni szeretnék a változásért. Akár apró lépésenként is.
Először igazán megrémisztett, hogy mennyi szörnyűség létezik e földön, mennyi mennyi társadalmi probléma, szenvedés, fájdalom, nehéz sorsú emberek, összedőlt rendszerek. Kilátástalannak és szomorúnak éreztem magam. “Ki vagyok én hogy mindezen segítsek?” típusú gondolatokkal. Aztán amikor elkezdtük összeszedni a társadalmi jobb-lét…
Nagyon sok új dolgot tanultam arról, hogy milyen fontos a jó kommunikáció a közösségszervezés során. De hasonlóan sokat jelentett számomra a szegregáció elleni módszerek megismerése.
A képzések mind szakmailag mind emberileg megerősítettek és motiváltak abban, amivel foglalkozni szeretnék. Már az elején éreztem, hogy nem vagyok egyedül! Sem a világlátásommal, sem a véleményemmel, sem a tenni akarásommal.
Ha őszinte akarok lenni, néhány téma mentálisan eléggé megterhelő volt. Tisztában vagyok azzal, hogy ez szükséges ahhoz, hogy később segíteni tudjunk másokon. Talán ezzel függ össze, de a képzés során azon kaptam magam, hogy borzasztó mértékben megnőtt a saját élethelyzetem…
Nagy tanulság volt annak felismerése, hogy a cigányság nem egyenlő a szegénységgel. Sok emberben él ez a félreértés, bennem is sokáig összemosódott, annak ellenére, hogy szegénységben élő gyerekekkel foglalkozom.
Számomra a legnagyobb tanulsága az volt a képzéseknek, hogy ha sikeres ügyet akarsz felépíteni, embereket kell magad mellé állítani.
Rengeteget tanultam, így nehéz lenne egy nagy tanulságot megfogalmazni. Összefoglalva azt mondanám, hogy sokkal jobban értem, milyen dolog civilnek lenni. Kezdve onnan, hogyan tud az ember hatékonyan segíteni, vagy mennyi olyan terület van, amivel foglalkozni lehet.
Mikor az egyik hosszú és fárasztó képzési nap után még nekiálltunk egy plakátra közösen felskiccelni az ötleteinket, amik egész nap halmozódtak bennünk, az nagyon király érzés volt. Úgy éreztem, hogy tényleg van hatalmam és kompetenciám arra, hogy változást indítsak el….